2015-09-25

Útinapló I - Velence #2

Voltak pillanataim, amikor úgy éreztem, képtelen vagyok írni arról a három napról, amit egyedül töltöttem Velencében. Egyrészt olyan érzésem volt, mint amikor megpróbáltam posztot írni a kedvenc könyvemről, az Utas és holdvilágról, nos az végül soha nem készült el. Mert hol kezdjem? Mivel folytassam? Van-e bármi értelme, amikor úgysem tudom átadni azt, amit érzek? Másrészt pedig ott van bennem a hiány, és az érzés, ami olyan, mintha eltöltenél 3 tökéletes napot valakivel, akit szeretsz, aztán elválnátok és fogalmad nem lenne, mikor látod a másikat legközelebb, és amúgy is tudod, hogy ha újra látnád, az még tovább erősítené benned a vágyódást.
Aztán úgy döntöttem egy igazán gyenge pillanatomban, hogy nekiállok, mert minél több idő telik el, annál nehezebb lesz belekezdeni.


Sötétedéskor szálltam le a Piazzale Román a buszról, ami a trevisói reptérről vitt a városba, aztán kisebb bonyodalmak után sikerült végigvaporettózni a Canale Grandén, hogy elindulhassak megkeresni a szállást, ami a Dorsoduro negyed (vagyis velenceiül hatod / sestiere) közepén feküdt egy csendes utcában. Annyira csendes volt, hogy egy lélek sem mászkált ott, amikor én kétségbeesetten rohangáltam fel-alá, mert nem találtam a házat, aztán néhány telefont követően végre bepötyöghettem a kódot, és beléptem a régi épületbe. Az első estém azzal telt, hogy kerestem egy helyet, ahol adnak enni (pizza szelet meg fagyi), és egy picit sétálgattam a környéken illetve a Zatterén, a kedves lagúnaparti sétányon és nagy magányomban a sötétben azon gondolkoztam, hogy vajon mennyire volt jó ötlet egyedül eljönni. Röhejes, hogy néhány kisebb akadály hatására már ilyen gondolatok járnak a fejemben, de - spoiler alert! - később már nem értettem, hogy egyáltalán hogy feltételezhettem, hogy nem lesz jó nekem ez az egész. 
Éjjel alig aludtam, pedig meglepően csend volt a házban és az utcában is, csak az eső hangját hallottam, így félálomban eldöntöttem, hogy legrosszabb esetben végigjárom a múzeumokat másnap, ha ilyen marad az idő. Nem maradt ilyen, innentől kezdve fülledt, párás meleg napok következtek, én meg örültem, hogy végül mégis elraktam a farmersortomat. Meg egy edzőcipőt, ó, az milyen szuper ötlet volt!
Gyors reggeli a szálláson, aztán pikk-pakk elszaladtam a Szent Márk térig, gondoltam, jó lesz ezt a kört letudni minél előbb, meg úgyis onnan tudok eljutni a szemben fekvő kis szigetekre, a San Giorgio Maggioréra meg a Giudeccára. Reggel fél 10 körül különben teljesen elviselhető tömeg fogadott a téren, ennek ellenére nem töltöttem ott túl sok időt, inkább felpattantam a vaporettóra és áthajókáztam a San Giorgio Maggiore nevű icipici szigetre.


Sok látnivaló nincs itt, viszont a templom tornyából csodás kilátás nyílik az egész lagúnára, és a Szent Márk téri Campanilével ellenben itt csak 6 euró a belépő. Kezdett tudatosulni bennem, hogy hol vagyok és mit csinálok meg mi ez az egész, nem volt nehéz vigyorgós szelfiket lőni a cuki kis szigeten. 
Tovább a Giudeccára, ami az egyik kedvenc helyem a városban. Turista alig kószál erre, legfeljebb a kőgazdag Ralph Lauren teniszpólóban feszítő vendégei a Hilton szállodának, ami épp ezen a szigeten található egy óriási épületben, ami valaha malomként funkcionált. Ezt leszámítva itt a valódi velencei élet zajlik, gyerekek rollereznek, emberek kutyát sétáltatnak, teregetnek, lemennek az újságért, a kukás viszi el a szemetet. Ezt a Velencét imádom, nem a maszk-árusokkal teli Rialtót. 



Sokkal több időt el tudtam volna itt tölteni, mint amennyit sikerült, de inkább visszahajóztam a főszigetre, ettem egy nagyon fincsi toastot meg egy pohár narancslevet, aztán hazamentem sziesztázni, rohadt sokat mászkáltam ugyanis.
A kajáról gyorsan annyit, hogy nem vittem túlzásba, ennek okaiba mélyen nem mennék bele, a lényeg, hogy a vírus, amit valamivel korábban összeszedtem, nem múlt el nyomtalanul... szóval kivételesen nem vetettem bele magam óriási gasztrokalandokba, és amúgy sem szeretek egyedül enni.

Úgy döntöttem, hogy délután elmegyek múzeumozni. Tudom, mindig azt mondom, hogy nem megyek múzeumba, mert milyen dolog már ilyesmivel húzni a kevés nyaralásra szánt időt, de időnként azért szívesen teszek kivételt. A Peggy Guggenheim Collectiont illetve a Punta Della Doganát néztem ki magamnak, az elsőnél viszont az utcán állt a sor, úgyhogy maradt a Dogana, mindegyik nagyon közel volt a szállásomhoz. Az egész múzeumosdit azért megelőzte egy kisebb séta a környéken. Imádom ezt a Dorsoduro kerületet, a hatból most ez az új kedvenc!




A Punta della Doganáról annyit, hogy modern művészeti múzeum, kevesebb képpel, és inkább több installációval, amúgy nagyon tetszik a belső kialakítása: óriási terek, sok tégla, nagyon letisztult az egész és gyönyörű a kilátás. Úgy gondolom, vevő vagyok az absztrakt művészetre és az elvont alkotásokra, de néha azért nagyon kellett röhögnöm, főleg azon, ahogy mások elmélyült fejjel nézik hosszan az egyes objektumokat. Szerencsére kaptam egy kis füzetet, ami műelemzéseket is tartalmazott, de nekem többet jelent az, hogyha elsőre tudok értelmezni valamit, amit látok - még ha nem is helyesen, de valamit váltson már ki belőlem. Mindezek ellenére nagyon jól szórakoztam, a hely atmoszférája jó hatással volt rám. 





igen, AZ egy kiállítási darab
Múzeumozás után nyakamba vettem a negyedet és rengeteget sétáltam a nap hátralevő részében, meg eszegettem, borozgattam, aperol sprizteztem, tök jó volt, estére már össze akartam esni, úgy fájt a derekam.











Szuper nap volt az első, és már ekkor láttam, hogy nem lesz időm megnézni mindent, 3 (vagyis inkább kettő és fél) nap nagyon kevés erre a városra, legközelebb addig gyűjtögetek, amíg el nem tudok menni egy hétre, de minimum 5 napra. Az egynapos városlátogatások meg tényleg csak arra jók, hogy a fő nevezetességeket letudjuk, összezsúfolódjunk egy csomó másik turistával, belebotoljunk egy rakat szuvenírárusba, együnk valamit túlárazva, aztán menjünk haza. Meglátásom szerint ha csak ennyit látunk Velencéből, akkor nem látunk semmit a valódi városból, abból, ahol tényleg ugyanúgy élik az emberek a mindennapjaikat, mint bárhol máshol. Én igyekeztem kevésbé frekventált helyek felé orientálódni, és nem bántam meg. Egyedül utolsó nap keveredtem bele egy szörnyen turistás területbe, erről a napról nem is fogok külön írni szerintem, mert nem hagyott bennem túl mély nyomot az, amit akkor láttam.

Ó és még valami, egy égi jel: tengeribeteg vagyok, nem bírja a gyomrom a hullámzást, de a velencei lagúnában az égvilágon semmi bajom nem volt a hajókázástól.

Hasznos infók:
- Itt laktam: Corte Vecchia B&B, Dorsoduro - www.cortevecchia.net (egyágyas szobát nagyon nehéz volt találni, 3 hónappal korábban le kellett foglalnom) - csend volt, nyugi volt, saját fürdő, wifi, reggeli, nem csak kp-ben lehetett fizetni, fény mondjuk nem volt sok a szobában, de ez volt a legnagyobb problémám. 
- Vaporetto: egy útra 7.50 euró a jegy, ami nem kevés, ha sokat szeretnénk hajózni, akkor érdemes bérletet venni. Én a neten vettem egy 72 órásat, ami, ha vettem hozzá Rolling Venice kártyát, csak 28 euróba került, anélkül sokkal drágább. Ennek a kinyomtatása viszont nem sikerült a Piazzale Román található automatáknál, végül a jegykiadó csaj nyomtatott nekem egy jegyet, de később találnom kellett olyan automatát, ami kinyomtatja a Rolling Venice kártyát is (találtam, nem is értem, ott miért nem működött...), mert csak azzal együtt érvényes a bérlet (megjegyzem, senki nem kérte el a jegyem, viszont mindig érvényesíteni kell, és sok helyen beléptetőrendszer van, így nem érdemes bliccelni). Egyébként sok más szolgáltatást, belépőt meg lehet venni ezen az oldalon.
- Belépők: mindkettőt linkeltem fent, és a Guggenheimbe és a Punta della Doganába is 15 euró a belépő. A San Giorgio Maggiorén található toronyba pedig 6 euró. Fél óránként megkondul a harang, akkor nem tanácsos fent lenni. :)
- Repülő: Budapest-Treviso Ryanair járattal érkeztem, a trevisói reptérről 10 euróért visz be busz Velencébe, az út kb. egy óra, akárcsak Bp. és Treviso között.

Folyt. köv. Buranóval, Torcellóval, meg még egy kis Velencével.
Az első rész: Vettem dolgokat - Velence #1
A harmadik rész: Útinapló II. - Velence #3
A negyedik rész: Travel solo - Velence #4 (Az összes képhez linket is ebben a posztban találtok)

23 megjegyzés:

  1. Még több beszámolót szeretnék !!!!

    VálaszTörlés
  2. Ahh. Egyrészt gyöngyörűek a képek, azért tud az a kis masina :)) Másrészt remélem azért még sokszor visszamehetsz, addig is megtalálod itthon most a helyed :)
    Velence gyors megismerésétől elment a kedvem, inkább gyűjtögetnék egy pár napos útra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, tud, igen, de nem vagyok száz százalékig elégedett vele, jó mondjuk nem egy profi gép vagy ilyesmi, meg én is kb végig automata módban használtam (lusta vagyok tekergetni).
      Az a terv, hogy menjek még, most már tudom, hogy régen sem illúzió volt ez a szerelem :)
      Amúgy sokan beleszeretnek egy nap alatt is a városba, de egy nap alatt nem lehet megnézni azt, ami Tényleg a város.

      Törlés
  3. Aztaaa...nem semmi 3 napod lehetett! Örülök, hogy ilyen jól érezted magad, annak is, hogy az a pillanatnyi elbizonytalanodás seperc alatt elmúlt és meg kell, hogy mondjam szerintem jobb reklám nem is kell Velencének mint a te beszámolód és a képeid, amik gyönyörűek! (A kedvencem az az ajtós, amiben Te is látszol.)
    Remélem azért napról napra jobban leszel majd! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fantasztikus volt, de valószínűleg nem fogom tudni itt visszaadni, hogy mennyire. Amúgy is igyekszem kicsit tárgyilagos lenni, nem akarom, hogy nagyon elragadjanak az érzelmek :D
      Remélem, valaki majd egyszer felfedez és élhetek utazásból :D
      Köszönöm, örülök, hogy tetszenek a képek, 479-et csináltam mindössze.
      Alakul a helyzet, meg amúgy sem hagyom magam elsüllyedni :)

      Törlés
  4. Huh, nagyon jó lehetett :), fantasztikusak a képek. Vártam őket az instagramos posztok után. Így a sorokat olvasva, most már tényleg el kell látogatnom oda, mert ez a város még kimaradt, de már nagyon szeretném látni és főként a turista mentes része érdekelne engem is.
    És tök jó olvasni, hogy igenis lehet egy városba is teljesen belehabarodni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :))
      Nem bánnád meg szerintem, bár tudom, a te szíved meg Rómához húz... Gondolom, akkor te érted, hogy milyen érzés ez. :)

      Törlés
  5. Nemsokára megyünk mi is, szintén három napot, remélem a november már mérsékelt lesz turista szempontból, tőlünk például nem is megy olykor gép közvetlenül. Mivel első látogatás, a kötelezőkre megyünk, de mindig van érzékünk belekeveredni a helyi vénába is, itt se félek... :D Szuper kedvcsináló lett, köszi! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor már tuti kisebb lesz a tömeg! Remélem, az időtök is jó lesz, mondjuk szerintem júliusban is ugyanúgy ki lehet fogni esőt, mint ősszel, szóval ilyen szempontból mindegy, mikor utazik az ember (bárhova). Örülök, hogy még inkább meghoztam a kedvedet :)

      Törlés
  6. Én nem értek a fényképezéshez, és a masinkhoz főleg nem, nekem egy "meggypiros" fényképezőm van, és akkor ezzel mindent elmondtam, de azon túl, hogy a technikai részéhez nem igazán értek, azt el kell mondjam, hogy szuper kompozíciók, nagyon hangulatosan elkapott snittek lettek a képek a nyaralásból, és nagyon élveztem végignézni őket. :)
    Jártam Velencében már többször - sajnos a tursitaáradattal együtt, és többnyire az egynapos szörnyűséges nézelődésben, ennek ellenére én is szeretem, de totálisan élvezhetetlen ebben a formájában. Múzeumban nem voltam úgy rémlik. A Szent Márk teret imádom, akkor is, amikor tele van emberrel és galambokkal ;)
    Nagyon bátor voltál így egyedül elmenni, de ahogy látom a beszámolóból valahogy így volt az igazi neked. :)
    Várom a következő részt, és remélem visszajutsz még máskor is Velencébe. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a jó, hogy én sem értek egyáltalán a technikai részéhez, végig auto módban nyomtam de pssszt! :) Köszönöm, örülök, hogy tetszenek!
      Szerintem nincs Európában még egy hely, ahol egy négyzetméterre ennyire sok turista jut, de amúgy tök jó, hogy a helyiek egészen türelmesek, lelassulnak miattuk, jobb fejek is az olaszok erre, mint bárhol máshol, ahol eddig voltam az országukban. :)
      Szuperjó volt egyedül, igazából semmi para nem volt az egészben, de szerencsére minden jól is alakult, mindenesetre továbbra is úgy érzem, hogy inkább önző voltam, mint bátor :D

      Törlés
  7. Annyira jól át tudod adni, hogy milyen sokat jelent neked ez a város, élvezet olvasni! :)
    Mint meséltem, sajnos én csak egy napot voltam ott, de mindenképp szeretnék visszatérni hosszabb időre.
    A képeid pedig elképesztően hangulatosak és csodálatosak, nagyon várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, én pont azt érzem, hogy nem tudom átadni, de örülök, ha mégis éreztek belőle valamit. :)
      És örülök, hogy tetszenek a képek, a második adag szerintem még jobb lesz, Burano a legfotogénebb hely a világon. :D

      Törlés
  8. Már instán is csorgattam a nyálam a képekre, iszonyú jókat csináltál, de a beszámolóval együtt az igazi. Annyira erősen elkapott a vágy most, hogy Velencébe menjek, hogy megnéztem a vonatindulásokat, még a hosszú utazást is vállalnám, ha sikerülne kifognom egy olcsó jegyet novemberre, és persze ha a jelenlegi határzáras buli normalizálódna.
    Alig várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, köszi! :))))
      Úristen, először házastársas bulit olvastam, mondom mivan, de aztán észhez tértem. :)
      Ó, ez milyen már amúgy hogy novembertől áprilisig nem megy repülő?? Még karneválkor sem - nem mintha akkor kéne menni :D Különben azon röhögtem, hogy ok, hogy egy óra volt a repülőút, de hazafelé 10 órát utaztam (várakozásokkal együtt persze), onnan, h elindultam a szállásról és hazaértem Győrbe. Szerintem 6-7 óra alatt megvan ez a kör kocsival, vonattal mennyi lehet? Végül is tuti, szép helyeken megy keresztül az is, lehet megéri. Kíváncsi lennék, hogy egyébként mennyi a vonatjegy, repjegyből nagyon olcsókat lehet kifogni, az én utazásomnak is ez volt a legelenyészőbb költsége :)

      Törlés
    2. 70 € körül találtam tegnap este, de most nézem hogy 40€-től már szoktak lenni jegyek. Bécsben van átszállás, és ezek leginkább éjszakai vonatok. Este felszállok a Keletiben, Bécsben átszállás, reggel meg Velencében vagyok. Még sose utaztam így, de eskü megfontolom :)
      Meg néztem még Eurolines-t is ott is vannak olcsó jegyek, ki kell fogni.

      Törlés
    3. 40 az nagyon jó, de a 70 se vészes, bár attól függ, egy út-e vagy retúr :)
      Szerintem nem lehet sokkal rosszabb, mint a repülőzés. Egyszer vagy kétszer mentem busszal, az nem tudom, hosszabb-e, de az sem volt vészes, a vonat meg azért kényelmesebb is.

      Törlés
  9. Szuper lehetett :) Csodásak a képek, jó kis élménybeszámoló volt :) És újra erőt és kedvet kaptam ahhoz, hogy egyedül menjek majd el jövőre valahova :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csodás volt... Köszi! :)
      Voltál máskor is egyedül, vagy ez lenne az első? Egyébként nem igazán érzek benne kihívást, persze az esetlegesen felmerülő kisebb-nagyobb akadályokkal jobb társaságban szembenézni, de jó esetben ilyenek nincsenek, és szerintem nagyon kényelmes megoldás egyedül utazni (biztonságos helyekre, persze).

      Törlés
    2. Még nem voltam :) De szerintem sort fogok rá keríteni, mert amúgy semmitől sem félek azzal kapcsolatban, hogy egyedül menjek, csupán az tartana vissza, hogy azért mégiscsak jobb valakivel menni :D

      Törlés
    3. Ez már egy jó hozzáállás szerintem, ha nincs benned félelem. :) Igyekszem írni majd arról, hogy milyen élmény volt, de én újra belevágnék, csodás volt egyedül lenni, cseppet sem unalmas, rettentően élveztem! :) Eddig én is úgy gondoltam, hogy jobb valaki mással menni, de már nem feltétlenül. :)

      Törlés