Január hatodikán tértem vissza az életbe, azóta kicsit zombi vagyok, csak sodródtam a hétköznapokkal, és igyekeztem túlélni az első hetet, ez egyébként meglehetősen jól sikerült, aránylag hamar elrepült ez a pár nap (csütörtökön például azt hittem, hétfő van), kétszer voltunk tornázni, szóval fogjuk rá, hogy jól indult a 2014. Ideje, hogy ide is visszatérjek a tavalyi évzáró bejegyzések után. Azt már említettem, hogy a vasárnapokkal felemás a viszonyom, mert az agyam fele már a hétfőre gondol, de azért próbálom ezt a hülyeséget megakadályozni ilyen-olyan módon. Na de ez a mostani hétvége aránytalanul rövidnek tűnik a legutóbbi, 18 napos szünethez képest, úgyhogy ide valami durva cucc kell.
Mondjuk csoki, és abból is sok!
Mert hogy azt vettem észre, hogy összegyűlt pár csokis dolog itthon, meg rámjött a kutyulhatnék is. Szóval úgy döntöttem, hogy ezen a napsütötte vasárnapon elmerülök egy csokis fürdőben, és annyi édes mindenfélét kenek magamra, hogy a végén már szédüljek az émelyítő illattól. Kezdjük tehát a kád vízzel, amit a Lush
Ma Barral dobtam fel (ezt most nem találtam meg a honlapon, de biztos feltöltik majd a készleteket, addig is érjétek be egy osztrák linkkel légyszi). Az illata nem maximálisan csokis, de azért kakaós és főként édes, de egyáltalán nem a megszokott lush-os illat, annál sokkal visszafogottabb. A kád víz nem lesz tőle valami gyönyörű, de azért jó benne fürdeni.
És nézzétek, mennyire étvágygerjesztő a kis kockacukorral a közepén!
Mostanában nagyon rám tört a szappanmánia, azt hiszem, jó pár hónapra elegendő készletet halmoztam fel belőlük. A mai nap főszereplője egyértelműen a
COCO csokis Manna. Az a fura ezzel különben, hogy van neki egy enyhén csokis változata is, de elképzelni sem tudom, hogy az milyen lehet, mert ez sem áraszt masszív kakaószagot. Ellenben nagyon szép, tele van szemcsékkel, amelyek radíroznak, és elképesztően krémes habot produkál, élmény vele fürdeni. Na de az illat hiányát pótolni kell valamivel, úgyhogy jöjjön is a The Body Shop
Chocomania testradír, ami viszont egy mennyei csoda, bárcsak visszaadhatnám a blogon keresztül a fenséges illatát! A radírozó képessége szerintem lehetne jobb - vagy inkább úgy fogalmazok, hogy aki szereti a gyengédebb testradírokat, az ezt is szeretni fogja - viszont eszméletlenül puhává varázsolja a bőrt azáltal, hogy hagy rajta egy enyhe, olajos réteget.

Nincs vasárnap maszk nélkül, viszont csokis pakolást még nem tartok itthon - bár tegnap vettem egyet ajándékba, és annak is nagyon fincsi illata van - szóval ráfeküdtem a guglira, és megkerestem a legegyszerűbb DIY kakaós arcmaszkot. Ez úgy nézett ki, hogy fél teáskanál mézhez kevertem fél teáskanál joghurtot és egy teáskanál kakaóport (nem Nesquik...), hát ezzel se kellett sokat szórakozni. Az illata természetesen isteni, a látvány, amikor magamra kenem, már kevésbé. Cserébe viszont élvezhetjük a kakaó használatának előnyeit, például azt, hogy méregteleníti és feszesíti a bőrt, antioxidáns tartalmú, serkenti a vérkeringést és nem utolsó sorban a szervezet nekiáll endorfint termelni, bár azt nem tudom, hogy ehhez meg is kell-e enni, de én már ha beleszagolok ebbe a kotyvalékba, attól is jobb kedvem lesz. A "receptről" annyit, hogy legközelebb a joghurtot biztos kihagyom belőle, mert nagyon felhígította a masszát, szóval ha kipróbálnátok, akkor vagy 1:1 arányban keverjetek össze mézet és kakaóport, vagy a joghurtot cseréljétek olívaolajra.

És akkor ezt a lassan eléggé émelyítő kombót még fel lehet dobni ezzel-azzal. Például egy csokis ajakbalzsammal (Oriflame) meg egy csokiszínű körömlakkal. Emlékszem, hogy a győri csokifesztivál tiszteletére direkt ezzel festettem ki a körmeimet, igaz, maga a lakk rajtam néha csak órákig bírja, de ez a szín olyan, hogy egyből megkívánom a forró csokit, ha ránézek.
Délután nézegettem a teáimat, gondoltam főzök egyet. A dm-ben találtam egy Adventi naptár teát (épp aktuális...), mind a 24 teafilter más ízű, részemről kicsit zsákbamacska is, mert a fóliát, amelyen magyarul is szerepeltek az összetevők meg az ízek, egy laza mozdulattal a szemetesbe hajítottam, így kénytelen vagyok a roppant hiányos német nyelvtudásomra alapozni. Az egyik filteren kiszúrtam a Kakao szót, egyből tudtam, hogy azt fogom megkóstolni. Tejjel persze. Pár hónapja rájöttem, hogy utálom a teát, pedig egész életemben azt ittam, most meg arra jöttem rá, hogy szeretem. Annyira, hogy a szülinapomra teásdobozt kértem, ugyanis kezd elég nagy káosz eluralkodni a konyhaszekrényen.

Érdekes, az utóbbi időben nem tudok kiigazodni magamon, egyre több olyan illatot szeretek meg, amit korábban egyáltalán nem bírtam elviselni. A csoki is ilyen, mert elszédülök tőle és megfájdul a fejem, bár azok a dolgok, amiket itt összeválogattam szerencsére nem annyira az extra émelyítő kategóriába tartoznak, mert nem műcsoki illatuk van (egyébként a valódi kakaóporból készült maszk volt a legkevésbé kellemes). És akármennyire közhelyesen is hangzik, egy nyomi vasárnap este ez az édes, szívmelengető aroma egészen meg tudja dobni az ember hangulatát.
Ti hogy álltok a csokival? Oké, tudom, enni mindenki szereti, de mi a helyzet a kencékkel?
Az is érdekelne, hogy készített-e már valaki sós kakaós ételt. Van egy rém vastag csokis szakácskönyvem, és a végén szerepel benne néhány ilyen jellegű kaja, de még nem mertem őket kipróbálni.