Beszéltünk már az őszről sokat, hangulatidéző képek tömkelege, meleg italok, szőlő, csizmák, miegymás. Arról viszont még nem nagyon esett szó, hogy egy esős, hideg vasárnap délután milyen könyvvel szórakoztatnánk magunkat legszívesebben a (képzeletbeli) kandallónk mellett. Nálam mondjuk inkább fordított a helyzet, olvasok egy könyvet, és magamban felkiáltok, hogy hú, ezt de jó lenne pattogó tűz mellett lapozgatni, miközben az ablakot veri az eső, de akkor nézzük röviden, melyik könyvek váltottak ki belőlem ilyen érzést.
Már a címe is elég árulkodó, aztán ott van Szelesdomb, a rideg Heathcliff, szóval szerintem ez a megtestesült kandallós-viharos könyv. Pont emiatt az érzet miatt szerettem, vagyis jó rá visszagondolni (főleg, hogy kb negyven fokban olvastam Olaszországban), bár arra emlékszem, hogy időnként nagyon idegesítettek a szereplők, mindenki egy időzített bomba, a sok kiborulástól már kezdtem én is kiborulni egy idő után. Mindenesetre igazi nyirkos-szeles brit történet, kutyákkal és viharos kapcsolatokkal.
Szabó Magda: Abigél
Ezt a csodát gyerekkorom óta imádom, azóta egyszer újra is olvastam - pedig ez nálam igazán ritka eset. Imádom az olyan történeteket, amelyek nagyjából egy helyszínen, egy zárt közösségben játszódnak, ez is olyan meleg hangulatot áraszt, amire pont egy viharos napon vágyik az ember. Nem tudom, miben rejlik az Abigél titka, mivel Szabó Magdát nem igazán kedvelem, viszont ezzel a remekművel teljesen elvarázsolt.
Charles Frazier: Hideghegy
Nem hiszem, hogy túl sok magyarázatra szorul. Tipikus őszi könyv, csodálatosan megírt történet, és szerintem a fordítás nagyszerűsége is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy ennyire gyönyörű mondatokkal van tele. A film is szuper egyébként, a lehető legtöbbet kihozták belőle, sőt még talán annál is többet.
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Pár éve olvastam ezt a könyvet, és sajnos nem voltam különösebben elájulva tőle. Utólag persze ennek a könyvnek az emléke is megszépült, azt hiszem, nem a legjobb pillanatban került a kezembe, és lehet, hogy a sok ajnározás miatt túl sokat is vártam tőle. Talán a borító (nem a zöld) tónusai miatt is, úgy élnek bennem a történet képei, mintha egy szépiás szűrön keresztül nézném az eseményeket, így ezért ezt is egyfajta melengető, őszi könyvként tartom számon.
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Aki ismer, tudja, hogy Szerb Antal nagy kedvencem, hihetetlenül időtálló műveket írt, fantasztikus stílusban, pici humorral megfűszerezve, olyannal, ami pont nekem való. A Pendragon legenda eseményei Nagy Britanniában játszódnak, főként Wales-ben, kimondhatatlan nevű településeken. Krimi-paródia ez, de ha akarjuk, még komolyan is vehetjük. Van itt brit kastély, sárba szorult autó, rejtélykergetés, szóval őszi estékre tökéletes.
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Nem igazán tudom eldönteni, hogy őszi vagy tavaszi-e ez a könyv (a saját besorolásom szerint), ugyanis egy gótikus regény, vagy bármilyen történet, amelyben kastély szerepel, nálam csakis őszi lehet, viszont az azáleák meg a főszereplő nő folyamatos parái és kétségei a tavaszt hozzák elő belőlem. Iszonyúan erős atmoszférájú könyv, teljesen hatalmába kerített annak idején, egy kicsit még most is nyomasztanak Mrs. de Winter félelmei, ennek ellenére nagyon-nagyon szerettem olvasni.
J. K. Rowling: Harry Potter és...
...kivéve a halál ereklyéi. Mert az tél. A hangulatot, ami őszivé teszi számomra a Harry Potter-sorozatot, a Roxfort adja, a kastély - hiába történik ott annyi izgalmas és életveszélyes dolog - biztonságérzetet teremt bennem, akárcsak egy pohár forró ital vagy egy kötött pulcsi zord időben. Szívesen élnék ott, de persze ki nem. Pont a Roxfort hiánya miatt nem szeretem különösebben az utolsó részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése