2014-04-08

Szibériai anziksz

Szegénykémet hogy elfelejtettem! Télen szívesebben olvasok orosz-közeli könyveket, januárban még egy konteóba is beleástam magam, éjszakába nyúlóan olvastam a kommenteket, alig mertem utána éjjel kimenni a szobából a sötétben. Szóval kedvet kaptam Oroszországhoz és főként a titokzatos meg persze hatalmas Szibériához, így pont jókor jött szembe egy molyos olvasás kapcsán Sándor Anna Szibériai anziksz című könyve. Szegény borító nem sikerült olyan gyönyörűre, itt vethettek rá azért egy pillantást, mellesleg ideje lenne megtanulnom nem függni annyira a borítóktól, csak hát vizuális lény vagyok és rendszeresen a szépséget keresem a tárgyakban. Ennek a szépsége belül lesz, és nem a fotókra gondolok, hanem arra, amit mi, az olvasónk látunk magunk előtt a szöveget olvasva.


A szerzőről nem sokat sikerült megtudnom, két "híresebb" hölgy él ezzel a névvel, az egyikük forgatókönyvíró, a másikuk nyelvész, én az utóbbira tippelnék, de még a Wikipedia sem hozza ezt a művet, szóval eléggé sötétben lövöldözöm. A könyv apropója egy baráti társaság oroszországi utazása: jó sokan úgy döntenek egy szép napon, hogy bejárják Szibériát, de nem ám kispályás módon, azt mondják, hogy Nyugat-Szibéria az semmi, kezdjük akkor már egyből a közepén! Bocsánat, de januárban olvastam a könyvet, jegyzeteket szinte sosem készítek, a város- és tájnevekre viszont már elég hézagosan emlékszem, így csak azt említem meg, amit rögzített a memóriám.

Krasznojarszk


Szóval emlékeim szerint Krasznojarszkban kezdenek, a legszebb részeket, az Altai-hegységet így szépen kihagyták, szerintem kár volt, nem mintha jártam volna arrafelé, de elég ha végignézünk pár fotót a környékről: élénk kék vízű tavak és hófehér, csipkés hegyek váltogatják egymást, élőbben még fantasztikusabb lehet a látvány. Krasznojarszk után elindulnak Irkutszk és a Bajkál-tó felé, érdekes világ ez, szívesen eltöltenék egy hetet a tó partján. Aztán ellátogatnak a burjátok földjére, ahol megismerik a helyi népszokásokat. Nem tudom, mi volt a következő állomás, én már csak Vlagyivosztokra emlékszem, amely mint kiderült (mondjuk tök logikus) inkább egy távol-keleti nagyváros, mint orosz, az autók nagy része jobbkormányos, és egy igazi kis mediterrán gyöngyszem a Japán-tenger partvidékén. Végül Kamcsatkán zárnak, ami nagyjából a világ vége, pusztulat és elzártság jellemzi a területet. 

Irkutszk
Irkutszk
Az egyes helyekről random érdekességeket dobál a szerző az olvasó elé, kiegészítve egy kis gazdasági háttérrel meg történelemmel, régi hiedelmekkel. Szerettem a könyv felépítését és stílusát, olyan érzés volt olvasni, mintha személyesen mesélnék el nekem az utazás élményeit, közbeszúrva időnként némi háttérinfót, nagyon élvezetes és könnyed stílusban folynak a mondatok. 

Vlagyivosztok

Egyetlen problémám volt a könyvvel: nagyon rövid! Akár ezer oldalon keresztül is elolvasgattam volna Szibériáról, főleg ebben a stílusban, ahogy Sándor Anna mesélt róla. Tökéletes kikapcsolódás volt, egyébként is imádom az ilyen kulturális gyorstalpalókat, szóval ha netán ismertek még hasonló szuper könyveket, nyugodtan adhattok tippeket! (Természetesen nem kell Oroszországról szólniuk, a világ bármely tája érdekel.)

8 megjegyzés:

  1. Én Elizabeth Short halálával jártam így, annyira begazoltam, hogy fel kellett hívnom a pasimat, mert féltem egyedül.:D

    VálaszTörlés
  2. Nahát, róla még nem is hallottam, bár ez a Fekete Dália név ismerős, most jól beleásom magam ebbe is:D Még jó, hogy fényes nappal van:)

    VálaszTörlés
  3. Jé, ez mi ez a büdös nagy gödör az utolsó előtti képen? :)

    Könyvet nem tudok ajánlani (csak egy rémlik, de az egy felejtős krimi volt), viszont van egy klassz természetfilm sorozat, azt hiszem Kinn az orosz vadonban a címe - sajna csak az első két részt láttam, de nagyon ajánlom, csudaszép helyeket mutatnak benne :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valami bánya :) Először azt hittem, meteorbecsapódás :D
      Ez a sorozat jól hangzik, észben tartom, köszi :)

      Törlés
  4. Én max Antarktiszos könyveked tudnék, de ha érdekel ez a terület, a Magyar Földrajzi társaságnak volt néhány jó előadása ezen a téren. :) Ettől jobban már csak a Transzszibériai vasút érdekel :)
    Utolsó összefoglaló itt:
    http://repulokutya.blogspot.hu/2013/11/bajkal-to-negyedik-ocean.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Antarktisz azóta is érdekel ám, észben tartom az ajánlásaidat:)
      Nagy élvezettel olvastam a bejegyzésedet a Transzszibériai vasútról, valahogy olyan misztikus nekem az egész!

      Törlés
  5. Fúú, nagyon az... És ami a legérdekesebb, hogy aki utazott rajta, azt csak igazolni tudja, hogy valóban úgy mennek ott a dolgok, ahogy filmekben/ujságokban hallani/látni...

    VálaszTörlés