2015-04-07

Lány örököl házat Új-Mexikóban

Azzal kezdem, hogy mi nem lesz ebben a posztban: más írókhoz, könyvekhez való hasonlítgatás, skatulyába erőltetés. Mindig kifeszülök attól, amikor egy kevésbé ismert szerzőt A Nagyokhoz mérnek, hogy igen, a regény olyan, mintha egy kicsi lenne benne XY-ból, de az a rész meg inkább az a másik csávó, mert tudjátok, volt az a novella... A műfaj meg kicsit ez és kicsit az, de egy pöttynyi amazt is találtunk benne. Szóval nem, ettől mind elhatárolódom, és megteszem azt a szívességet a regénynek, hogy önmagában vizsgálom, ahogy egyébként olvasás közben is tettem.

Épp most olvasok egy interjút Bennettel, amelyben a szerző elhint pár morzsát nekünk a könyv írását inspiráló tényezőkről, zenékről, filmekről, sorozatokról. Meg arról, hogy neki sem volt elképzelése arról, hogy milyen műfajba lesz besorolható a regény, inkább hangulatokat, érzéseket szeretett volna visszaadni, amelyeket ő maga is átélt. 

Az amerikai kisváros-téma talán kezd kissé elcsépeltté válni, de a Horzsolásokban ez a jelenség szintet lépett, jóval magasabb fordulatszámon pörög a furcsaság-generátor, mint ahogy azt megszokhattuk a különböző műfajú kisvárosi történetekben. Ahogy a könyv kezdődik (lány megörökli az anyja régi házát egy szomszédos államban), akár egy elvarázsolt házas, kellemes lányregény is lehetne - kivéve, hogy a lány, Mona, káromkodós exrendőr céltalan vándorélettel, és hogy Wink, az új-mexikói város, ahol a bizonyos ház található, nincs rajta egyetlen térképen sem. 

"A város a maga furcsa módján még néptelenül is gyönyörű. Az üzletek és a lakóházak közül jó néhány az űrkorszakra jellemző futurista építészeti stílust követi, ami markáns kontrasztban áll az új-mexikói épületekkel: az elegáns, rusztikus vályogházak mellett egyszer csak feltűnik egy-egy fém kajütablak, csúcsos égnek meredő tetők, az üveg, az acél és a neon egyvelege."

Úgy döntöttem, hogy az események kibontakozásáról nem írok, mert a legkevésbé sem szeretnék spoilerezni, az úgyis hamar nyilvánvalóvá válik, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a várossal. Hogyhogy nem emlékszik senki Mona anyjára, holott sok évvel ezelőtt biztosan ott élt Winkben? A nagy titkolózásnak lehet köze a monolit közelében található laborhoz? Kinek a temetését zavarta meg Mona az érkezésével? Miért rózsaszín a hold?



A könyv első fele/kétharmada katacita-kompatibilisebb, mint ami ezután jön. Eleve van nálam egy kis fogalomzavar a multiverzum-elmélet(ekk)el kapcsolatban, amit egy rövidebb utánaolvasást követően sem tudtam tisztázni teljesen, így az események mögötti elméleten agyalva többször zsákutcába futottam. Biztosan korlátolt vagyok, de vállalom. :) 

"Mert miután leszáll az éjszaka, és a kék villámok fényárba borítják az eget, elmállik a tökéletesség álcája. 
A levegő rezegni kezd. A futurista épületek és a vidám, fehér házikók egyszeriben már nem is tűnnek olyan makulátlannak. Az utcai lámpák fénye elhalványul, a neonreklámok csöveit mintha több döglött rovar tömítené el, mint napközben. Most már senki sem integet. Sőt: mindenki szemlesütve, görnyedt háttal, fejét-farkát behúzva iszkol az otthona menedékébe."

Az író a fentebb emlegetett interjúban azt is elárulja, hogy Nyugat-Texasban van egy városka, ami nagyon hasonlít Winkre, Marathonnak hívják, és nem messze fekszik egy sziklás-sivatagos nemzeti parktól, a Big Bendtől. A leírások alapján nem hasonlít a két város, viszont Bennett szemében Marathon is "magával ragadóan bizarr". Még hivatalos honlapja is van, a holdat látva kissé megborzongtam, még ha az nem is rózsaszínű, mint a könyvben.

Marathon, forrás: Google Street View

Idén eddig főleg rövid vagy közepesen hosszú könyvek kerültek a kezembe, úgyhogy jól esett elmélyülni ebben a vaskos és már-már epikus regényben. A sci-fi kedvelők biztosan kevésbé méltányolták a hétköznapibb jeleneteket, én viszont főként ezekre feszültem rá, elsősorban Mona szemszögére voltam kíváncsi, arra, ahogyan szép lassan tisztul előtte a kép, és felsejlik előtte Wink valódi arca.
A regény atmoszférája leírhatatlan, nagyon sok elem alakítja olyan egyedivé és különlegessé, hogy aztán időnként felálljon a nyakunkon a szőr, de ne tudjuk letenni a könyvet. Bizonyos jelenetek úgy hatottak rám, hogy az jutott eszembe, hogy ha mindezt filmen látnám, biztosan oda se mernék nézni. Az külön szimpatikus, hogy Mona földi halandó mivolta folyton megcsillan ezekben az epizódokban, nem akar szuperzsarut játszani, ő is fél és megborzong, amikor az elvárható, teljesen hihetőek a reakciói.

Egy mondatban mindenképp meg kell emlékeznem a fordításról (Huszár András munkája), ami csodálatosra sikerült, lendületes, sehol egy döccenés, nem idejétmúltak a káromkodások és a többi szleng, ritka gyöngyszem az ilyen - vagy csak én vagyok nagyon finnyás az ilyesmire.

Emlékeztek különben a Wink cipőkre? Utoljára szerintem a '90-es évek elején találkoztam a márkával. Na, miután elkezdtem olvasni a Horzsolásokat, egyik nap a buszról kiszúrtam egy Wink óriásplakátot, meg azóta folyamatosan szembejön Google hirdetés formájában is. Nem volt creepy élmény egyáltalán. :)

A végére egy kis zene. A könyvet olvasva egyből ez a klip ugrott be, valaha a számot is szerettem, most meghallgattam, és ez is nagyon kilencvenes évek. :D


Robert Jackson Bennett: Horzsolások
Agave Kiadó, 2015
Fordította: Huszár András

20 megjegyzés:

  1. Na most már ez a könyv is érdekel, a Wayward Pines-al egyetemben (amit ma majdnem megvettem) - fura, pedig nem az én világom,de mégis fúrja az oldalam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Wayward Pines-szal kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok, annyira nem jókat olvastam, meg félek, hogy annak is olyan vége lesz, hogy kifeszülök :D
      Ez rejtélyes meg izgalmas, de tiszta az egész.

      Törlés
  2. Na jó, ezt a bejegyzést majd akkor olvasom el, amikor majd én is végeztem a könyvvel. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mostanában én is ezt csinálom, főleg, ha nagyon-nagyon rá vagyok feszülve egy könyvre :D (amúgy nincs semmi spoiler :))

      Törlés
    2. Gondoltam, hogy nem spoilerezel, de akkor is inkább szeretem ilyenkor utólag olvasni a posztokat. :)

      Törlés
    3. Persze, tudom, ez ismerős. :)

      Törlés
    4. Elolvastam, tök jól írtál róla. :)

      Törlés
  3. Óóóó én ezt most már nagyon akarom! Legyen nyár! :D

    VálaszTörlés
  4. Nagyon kedvcsináló poszt lett! Vártam már ezeket az első véleményeket, hogy el tudjam dönteni, érdekel-e, hát nagyon úgy tűnik, hogy igen, bár lehet, hogy angolul fenem rá a fogam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök. :) Én is kíváncsi vagyok arra, hogy mások mit gondolnak, eddig nem született elegendő értékelés, de remélem, érkeznek majd sorban. :)

      Törlés
  5. Beállok a sorba :) Eddig is valamilyen szinten kíváncsi voltam rá, de most aztán nagyon elkezdett érdekelni :) A kisvárosi feelinget mindig nagyon szeretem, nekem ilyenkor mindig egy régi kedvenc sorozatom ugrik be, a Twin Peaks :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Basszus, azt még mindig nem láttam, pedig évek óta tervezgetem.
      akkor ezek szerint érdemes lenne. :D

      Törlés
    2. Hát, nekem az egyik legmeghatározóbb tinikori sorozatom. Apuval néztük mindig ketten és totál be voltunk f*sva tőle ha szabad így fogalmaznom :)) Akkor szerintem egyedülálló volt. Bár néha kicsit már sok volt, én egy ponton abbahagytam volna és nem nyújtottam volna tovább. Valahol most is adják, egyik este pont belefutottam, el kellett kapcsolnom, egyedül nem bírtam nézni, hiába no, öregszem, már az idegeim sem a régiek :)
      Ja, és képzeld, most vettem észre, hogy a borítón amit eddig a holdnak gondoltam, az egy kalap, de ennek biztos jelentősége van a történetben :)

      Törlés
    3. Nagyon meghoztad a kedvem a Twin Peakshez! :) Apukám mindig emlegeti, de kevésbé pozitív felhanggal. :D
      Igen, a kalapnak is van jelentősége, nekem se tűnt fel elsőre :)

      Törlés
  6. Vártam már ezt a bejegyzést - megérte, mert nagyon jó lett. :)
    Nem tudom eldönteni, olvassam-e. Az ijesztő jelenetek miatt bizonytalan vagyok. Képzeld, egyik éjjel viszont ezzel a könyvvel (és egy másikkal) álmodtam, mi ez, ha nem égi jel? :D Azt álmodtam, hogy éppen kivettem a könyvtárból (ahogy elnéztem, még nincs meg nekik).
    Vicces, hogy kiemeled az elején, hogy nem fogod hasonlítani senkihez/semmihez, miközben molyon szinte csak olyan értékelést olvasni. :D (gondolom emiatt írtad le ezt külön) Szerintem sem kellene mindenféle skatulyába húzni, én pl a műfajokkal is bajban szoktam lenni néha - főleg a gr-en, hát ott aztán mindenbe berakják. :D
    Jó, hogy a főszereplőn is látszik, hogy ember, ezt sokszor elfelejtik - főleg YA-kban.
    A hangulattal engem meg lehet fogni, az is jó pont.
    Megnéztem a Marathon honlapját, jó kis szövegük van. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :)
      Az tényleg égi jel, ha vele álmodtál :) Szellemek nincsenek, minden megmagyarázható a tudománnyal (mármint nem azzal, amiben én is hiszek, hanem... na mindegy, nem spoilerezek:D)

      Igen, pont mindenhol azt láttam, hogy így King meg úgy Lovecraft és már tök elegem lett ebből. Meg amikor a sci-fi rajongóknál megy a hiszti, hogy unalmas (gondolom a hétköznapi részek). Pont az a jó ebben a könyvben, hogy nehezen kategorizálható, és felesleges belenyomorítani mindenféle műfajba.
      Marathon honlapja a könyv tükrében érdekes főleg, a hold meg a szöveg... brrr.

      Törlés
    2. Ha szellemek nincsenek, az már jól indul. :D Majd ha elolvastam, megbeszéljük, hogy mire gondoltál most. :)

      Törlés