Az érzés, ami olyan, mint a szerelem

A kreativitás szó hallatán világéletemben felcsillantak a szemeim, pedig hajlamos vagyok arra, hogy elcsépeltnek érezzek egy-egy szót, ha túl sokszor használom vagy használja más a környezetemben. Emlékszem arra is, amikor az egyik első féléves mesterszakos órán az első előadás a kreativitás témájára épült, és nem túlzás, hogy már ott eldöntöttem, hogy majd ebből írom a diplomamunkámat. Öntudatlanul vadászom az ezzel kapcsolatos könyveket, cikkeket, és nem tudom megunni.

Ha voltak előítéleteitek Lizzel kapcsolatban az Eat, Pray, Love miatt, akkor ezeket most felejtsétek el. Az egy önéletrajzi regény, ez meg egy gondolatébresztő non-fiction a kreativitásról, inspirációról, ötletekről és megvalósításukról illetve a belső félelmeink és rossz berögződéseink  legyőzéséről. Lizt - csak így hívom, ha nem bánjátok, elég jóban lettünk -, egyszer régen beskatulyáztam a felejthető írók fiókjába, aztán pár hónapja megnéztem a TED-előadásait (itt és itt). Amennyire nem érdekel egy-egy híres ember magánélete, annyira igen, hogy mi inspirálja őket, hogyan zajlik az alkotási folyamat.

A Big Magic teljesen másképp közelíti meg a kreativitást, mint bármi, amit eddig olvastam. Az alkotói folyamatot akadályozó rossz beidegződések, mítoszok megdöntése szerintem kulcsfontosságú lehet, mert biztos vagyok benne, hogy egy csomó embert ezek akadályozzák meg abban, hogy érdekesebb életet éljenek. Mik ezek a beidegződések? Hát például, hogy ki mit gondol. Biztos veletek is előfordult már, hogy valaki lesajnálóan tekintett valamelyik hobbitokra. "És ebből akarsz megélni?" "És amúgy mikor van időd neked erre?" (az erre szót többnyire enyhe fintor kíséri). "Nem vagy te kicsit öreg ehhez?". (Kommentben írjátok meg, hogy ti milyen hasonló kedvességekkel szoktatok találkozni, kíváncsi vagyok.)
Aztán ott az elismerés kérdése. Ha már túl vagyunk azon, hogy ki mit gondol arról, hogy egyáltalán csinálunk valamit, még mindig ott a lehetősége annak, hogy valakinek nem fog tetszeni, vagy hogy észre sem veszik. Az elismerés meg a dicséret előre viszik az embert, ez nyilvánvaló, de nem mindig van rá szükség. Biztos, hogy nem fog mindenkinek tetszeni, amit létrehozol, és simán lehet, hogy olyan is lesz, aki ennek - valamilyen formában - hangot ad.
Beszél még a megélhetés vs. alkotás problematikájáról, plusz a "szenvedő művész"-sztereotípiát is szeretné megdönteni, és részemről rendben is van ez. 

Liz az íráson keresztül mutatja be a kreatív folyamatot, egészen az ihlet megérkezésétől kezdve, de igazából simán ráhúzható az egész bármilyen más kreatív tevékenységre. A legnagyobbat akkor üt ez a könyv, amikor ébredezik bennünk valami, és már majdnem eldöntöttünk, hogy belevágunk, de persze ha a folyamat korábbi szakaszában vagyunk, esetleg már megszületett az elhatározás, és elindultunk ezen a varázslatos úton, akkor is érdemes elolvasni. Én nagyon sokat kaptam tőle.

"Az ötlet mindenféle véletlen egybeeséseket és előjeleket vet az utadba, hogy fenntartsa az érdeklődésedet. Kezded úgy érezni, mintha minden jel az ötlet irányába mutatna."

Ilyenkor érdemes résen lenni, mert ez nem véletlen. 

 

Amúgy biztos vagyok benne, hogy amíg Liz eljutott addig, hogy ezt a könyvet megírja, sokat küzdött önmagával, az ötleteivel, a külvilággal, szóval azokkal a dolgokkal, amelyekkel minden kreatív tevékenységet végző ember is küzd. Azt hiszem, mostanra megbékélt ennek a folyamatnak a természetével, és az meg külön tökjó, hogy a következtetéseit közzé tette egy ilyen oldott és közvetlen stílusban. 

Imádom Lizt, tényleg: vicces, szellemes és a maga elvarázsolt módján földhözragadt, ahogy ez a könyv is az. Így, hogy bepillanthattam a kulisszák mögé, kíváncsi lettem a másik magyarul megjelent könyvére, A lélek botanikájára, amit azóta elkezdtem, és teljesen másképp olvasom amiatt, hogy tudom, mi van mögötte. Ezzel nem azt mondom, hogy minden könyvnek szeretném ismerni a háttértörténetét, de tetszik az olvasásnak ez az újszerű élménye is.

"Adj az elmédnek feladatot, különben talál magának egyet - és lehet, hogy az neked nem fog tetszeni. Évekbe telt, mire rájöttem, hogy amennyiben nem alkotok valamit aktívan, akkor minden valószínűség szerint aktívan tönkreteszek valamit (önmagamat, a kapcsolataimat vagy a lelki nyugalmamat)."

Újraolvasós, egyértelmű.

Ha gondoljátok, valamikor összeszedem a kedvenc kreativitáshoz köthető könyveimet, cikkeimet is. 

Elizabeth Gilbert: Big Magic - Kreatív élet, félelem nélkül!

Partvonal, 2016